Amikor gyermekekről készült képekkel való visszaélésekről hallunk, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ezek valahol messze, Amerikában vagy egy másik kontinensen történnek.
Pedig az internet nem ismer országhatárokat. A digitális térben ugyanazok a platformok, lehetőségek és veszélyek vannak jelen Magyarországon is.
Nem kell egy gyermeknek hírességnek lennie ahhoz, hogy valaki felfigyeljen rá. Nem kell több százezres követőtábor, és nem kell országosan ismert influenszernek lennie a szülőnek sem.
Elég egy nyilvános profil, néhány rendszeresen megosztott fénykép, egy felismerhető iskolai egyenruha vagy egy videó, amelyből kiderül, hol és mikor található a gyermek.
A visszaélés nem feltétlenül látványos vagy azonnal felismerhető. Egy fénykép lementése, továbbküldése, manipulálása vagy egy hamis profil létrehozása is történhet úgy, hogy az eredeti tartalmat megosztó család erről soha nem szerez tudomást.
A magyarországi adatok is azt mutatják, hogy nem elméleti problémáról beszélünk. Az NMHH 2024–2025-ös Digital Parenting kutatása szerint a 11–16 éves gyermekek 17 százaléka már megtapasztalta a cyberbullying valamely formáját. A 13–16 évesek háromnegyedét pedig már jelölte be olyan személy, akit nem ismertek.
Ezek nem amerikai statisztikák. Ezek magyar gyermekeket is érintő problémák.
A digitális gyermekvédelem tehát nem egy távoli országokból importált félelemkeltés. Hanem egy nagyon is valós, hazai felelősség.
Nem az a kérdés, hogy megtörténhet-e. Hanem az, hogy teszünk-e azért, hogy minél kevesebb lehetőséget adjunk a visszaélésekre.