Gondoljunk bele: amikor megosztunk egy fényképet a gyermekünkről, pontosan tudjuk, hogy kikhez jut el?
Tudjuk, ki menti le? Ki küldi tovább? Ki használja fel egy másik oldalon? Ki készít belőle manipulált képet vagy videót?
A legtöbb esetben nem.
A közösségi média egyik legnagyobb veszélye éppen az, hogy a megosztott tartalom útját az eredeti közzétevő már nem tudja követni.
Egy ártatlannak tűnő fotó egy olyan digitális adatbázis részévé válhat, amelyet idegenek is elérhetnek. A mesterséges intelligencia fejlődésével pedig a képek manipulálása, átalakítása és más tartalmakba illesztése is egyre könnyebbé vált.
Egy gyermekről készült fénykép nem feltétlenül marad abban a formában és abban a környezetben, amelyben eredetileg megosztották.
Fontos megérteni: nem azt állítjuk, hogy minden megosztott gyermekfotóval visszaélnek. Azt állítjuk, hogy minden egyes nyilvános megosztással újabb lehetőséget teremtünk arra, hogy valaki visszaéljen vele.
És a gyermek nem tudja kontrollálni, hogy ez megtörténik-e.
A legfontosabb kérdés nem az, hogy miért ne oszthatnánk meg egy aranyos képet. Hanem az, hogy miért kellene egyáltalán kockáztatnunk a gyermekünk digitális biztonságát egy lájkért, egy kommentért vagy néhány pillanatnyi online figyelemért?
A gyermekünk nem tartalom. Az arca nem reklámfelület. A magánélete nem közösségi médiás alapanyag.
Az ÖTNeT szerint a tudatos digitális gyermekvédelem egyik első lépése a megosztás előtti gondolkodás.